Tanítványaim
Két éves fazekas tanulói időmet
Kovács László fazekasmester kalocsai műhelyében töltöttem. Szeretném leírni
tapasztalataimat arról, milyen is egy mesterséget megismerni autentikus
környezetben, és nem pedig egy szakiskola műhelyében. Az a tény, hogy egy aktívan
működő, élő, ”lélegző” fazekasműhelyben tanulhattam, nagyon sokat adott
számomra. 
Miért is? Először is
meghatározó volt maga a hely. Míg a szakiskolákban a fazekasműhely csupán egy kis
szelete az iskolának, melyben helyet kapnak tantermek, irodák, stb., addig egy
működő fazekasműhely hangulata, kialakítása, és minden fizikai megnyilvánulása
csak és kizárólag a mesterségről szól. Ez azért fontos, mert abban a
pillanatban, ahogy átlépem a kalocsai műhely küszöbét, gondolatban és
fizikailag is rögtön az agyagra és a vele való munkára hangolódom. Ráadásul
Kovács László külön tanműhelyt biztosít a tanulóknak, ami úgymond a mi
birodalmunk. Mi fűtjük, mi takarítjuk, és mi tudjuk, hogy edényeinket hol és
hogyan kell elhelyezni ahhoz, hogy jobban, vagy kevésbé száradjanak. Mesterünk
segít minket tanácsaival, de azáltal, hogy külön tanműhelyünkben önállóan
tevékenykedhetünk, az első pillanattól kezdve érezzük és élvezzük munkánk,
figyelmünk vagy éppen figyelmetlenségünk következményeit, felelősségét. Ez a
külön kis tanulói birodalom segít átélni azt a felelősséget, amit egy önálló
műhely fenntartása, belakása jelent.A fizikai környezet szempontjából nagyon
fontos az udvar is. Azáltal, hogy nem vagyunk bezárva a négy fal közé, azt is
megtapasztalhatjuk, hogy hogyan száradnak az edények a szabad levegőn. Hogyan
reagálnak például a szélre, a napsütésre, vagy éppen az esőre, ha kint
felejtjük őket. A fazekas számára akár a szabadban akár bent dolgozik, nagyon
fontos az időjárás. Párás-e a levegő vagy száraz, fúj-e a szél, erősen süt-e a
nap, vagy fagyott-e éjszaka. Hiszen az agyag akár a szabadban akár a műhelyben
rendkívül érzékenyen reagál ezekre a természeti hatásokra. Mióta Kalocsán
vagyok, én is sokkal érzékenyebben figyelem ezeket a változásokat, és ezáltal
is jobban ráhangolódom az agyagra, amivel dolgozom.Ha a fizikai körülményekről
beszélünk fontos szólni a minket körülvevő eszközökről, szerszámokról. Egy
működő, hagyományokkal rendelkező fazekasműhelyben hihetetlen sok hasznos
munkaeszköz, praktikus megoldás van jelen és használatban minden nap. És ami
nagyon fontos, rendkívül sok az egyéni fejlesztésű eszköz. Mesterem saját
példájával tanított meg arra, milyen fontos, hogy legyenek saját magunk által
készített, kifejlesztett egyszerű munkaeszközeink például díszítésekhez, stb. .
Azt hiszem, még egy tökéletesen felszerelt szakiskola sem versenyezhet azzal a
változatos és ötletgazdag csodálatos szerszámgyűjteménnyel, amit egy húsz éve
működő, élő fazekasműhely a magáénak tudhat.
Továbbra is a fizikai feltételeknél maradva, egyik legcsodálatosabb
élményem a fás kemence. Kovács László fazekasmesternél 3 udvari és egy benti
fás kemence is van az elektromos kemencéken kívül. Az elektromos kemencékkel felkészülhetünk
egy modern műhelyben való termelésre, a fás kemence csodája viszont megtanít
együtt lélegezni az agyaggal, ami mesterségünk kincse és alapja.  Azáltal, hogy
hosszú órákon át rakjuk a fát a kemencébe – folyamatosan figyelve a tűz színét,
a parazsat, a kemence huzatát és egész működését – sokkal aktívabban részt
veszünk a cserépképződés folyamatában. Amikor több órás égetés után a hőmérő
mutatója egyszer csak cammogni kezd és lelassul az égetés tempója, tényleg
érezzük, hogy a cserép képződik az agyagból. Bár saját műhelyünkben talán csak
elektromos kemence lesz, számomra egy egész életre gyönyörű és kulcsfontosságú
élmény marad ez a fajta ráhangolódás a tűzre. Nem is beszélve a tűz által
végignyaldosott tárgyak izgalmas fantasztikus felületéről, különösen a mázas
edények esetében, melyeket ezentúl bármikor és bárhol felismerek, hiszen az
égetések emlékei miatt különösen értékesek számomra. Mesterem mellet nyári
tábor keretében ismertem meg a fekete kerámia égetési technikáját is, ezen
kívül a rakus égetést, amit azóta többször is gyakoroltunk.A fizikai környezet
után szeretnék az időről beszélni. Kalocsai tanulóidőm egyik legcsodálatosabb
oldala, hogy akár napi 8-10 órát is eltölthetek a műhelyben. Van idő
gyakorolni, beszárítani az edényeket, figyelemmel kísérni az agyag változásait.
Minden munkafolyamattal megismerkedünk. Engóbozunk, mázazunk, égetünk, kemence
ajtót tapasztunk, majd kibontunk, fát pakolunk, vagyis aktívan éljük a
fazekasságot. Ha pedig pihenni akarunk egy kicsit, gazdag könyvtár áll
rendelkezésünkre fazekasságról és népművészetről szóló könyvekkel, melyeket
lapozgathatunk, formákat és díszítéseket rajzolhatunk belőlük. Időnkbe az is
belefér, hogy időnként átmenjünk mesterünk műhelyébe, és megnézzük amint
egy-egy nagy edényt korongol, vagy valami más érdekes dolgot csinál: írókázik,
karcol, díszít, gipszsablont farag, vagy éppen nagyfazékra zsinórdíszt tesz. Az
igazán izgalmas és megtisztelő pillanat pedig az, amikor mesterünk saját
munkájába von be minket: például egy gyönyörű hatalmas fazék felzsinórozásába,
vagy egy szépen kikarcolt aratótál cizellálásába. Ilyenkor mindig nagy
izgalommal és dupla figyelemmel dolgozom, hiszen ha elront valamit az ember,
nem tudja újrakorongozni a mesterművet.A fizikai környezeten, a számunkra kitáguló
időn kívül tehát a harmadik és talán legfontosabb gazdagító tényező a mester
személye. Kovács László mester minden porcikájával és gondolatával a
fazekasságban él. Egy ilyen ember mellett tanulni és figyelni a mesterséget
olyan intenzív élmény, ami szerintem összehasonlíthatatlan a szakiskolák
légkörével, ahol más jellegű és intenzitású munka folyik. Más jellegű, hiszen
kulcsfontosságú az a tény, hogy nap mint nap látjuk mivel jár, ha ezt a
mesterséget választjuk megélhetésünk forrásának. Látjuk mesterünk
mindennapjait, a megrendeléseket, a vásárokat. Azt hiszem mindez nagyon fontos
azért, hogy dönteni tudjunk később arról, hogy hogyan, milyen formában tudjuk
majd mi gyakorolni ezt a mesterséget. Fontosnak tarom azt is, hogy Kovács
László nem csupán tehetséges és kiváló mesterember, de igazi mester is a szó
tanító értelmében. Olyan nagy mesterségbeli tudásnak és tehetségnek a
birtokosa, hogy bátran megosztja tanulóival tudását, nem őrzi a titkokat. S
mivel már jó pár tanuló töltötte nála tanulóidejét, tapasztalatai révén
hatékony módszerekkel segít minket az előrehaladásban.A Kalocsán töltött két év
igazi lubickolás volt számomra ebben a csodálatos mesterségben. Nagyon sokat
tanultam mind technikailag, mind a mesterséghez szükséges alázat tekintetében.
Nagyon hálás vagyok Kovács Lászlónak ezért a két évért, és nagyon fontosnak
tartom, hogy a fazekas tanulók ilyen élményeket élhessenek át, mert akkor fenn
fog maradni ez a gyönyörű mesterség.
Andorka
Kriszta
Budapest,
2005, május 8. http://www.fazekarium.com/
MADÁR HELGA, A Népművészet Ifjú Mestere

Munkái
 





Bonbonier

Dísztál




 A képen Pálinkás Dominika
 A képen Pálinkás Domonika és egy Török kislány Gülbün

|